Amikor a lélek pihen

2019.03.07

Manapság a stresszkezelés mindennapos témává vált.

Sokan mennek két hetes nyaralásra. Nyaralás, amelyre egész évben kerestél, aztán gyors vágtában bepakoltál, kis összeveszéssel fűszerezve, és a legjobb városnéző kalandtúrákat beprogramoztad, hogy a veled utazóval még lehetőséged se nyíljon tartalmas beszélgetésekre, attól mennyire pihensz és töltődsz fel igazán? Jól esik az igazi kikapcsolódás, fényképnézegetés, emlékek felidézése, amelyhez társuló érzelmek lassan kikopnak lelki emléktáradból és marad az üres kép.

Persze lehet feltöltekezve nyaralni, igazi jókat nevetni, hiszen mind tudjuk, hogy a nevetés stressz oldó. El lehet engedni a zavaró gondolatokat, meg lehet élni a pillanatot a jelenbe, és örülni a fényes napsugárnak az arcodon.

Vannak, akik wellness hétvégére mennek, mert a megfelelő luxusérzése kissé felemel, úgy érezheted magad, mint valami sztár. Igazad van, a kis kényeztetés, miért ne járna neked. Valójában lehet csodálatos és kellemesen ellazító a szaunaszeánszok és masszázsolajok nyugtató illata, a boldog semmittevés.

Hogy mi ezekben a közös és ténylegesen kikapcsoló? Hogy kirobbansz a hétköznapokból és elengeded a lehangoló gondolatokat, hogy nem arra koncentrálsz "mi legyen holnap az ebéd", "este mit főzzek", "a főnök holnaputánra kéri a prezentációt", "a munkatársam, már megint beszólt azon az elviselhetetlen undok modorán", "már megint mindenre engem kérnek meg".....

Persze ha a nyaralás a külvilágnak szóló kirakati csoda, csak azért, hogy elmesélhesd hol jártál, hogy te is megteheted, még ha az összes megtakarításod is erre költötted, akkor mitől lesz kikapcsoló? Akkor csak egy görcsös "azért is megmutatom" két hét foszlánya lesz. És lehet rossz a kaja, rossz a szálás, és csak a facebook képeken tűnik minden napsütötte felejthetetlen élménynek.

Mindennapi kikapcsolódásaink között a relaxáció, a meditáció, a sporttevékenységek vannak jelen. Görcsösen akarom, hogy kikapcsoljak, görcsösen meditálok, hogy a zavaró gondolatok estére eltűnjenek és aludhassak... Görcsösen akarunk kikapcsolni valamit, ami nem megy, mert jelen van, mert ez visz előre, mert része az életünknek. Szeretnénk kitörölni, kinyomni egy-egy szakaszt a hétköznapjainkból és feltenni az életünket töltőre, de valahogy az akku egyre kevesebbet bír, és sosem lesz már olyan, mint tíz éve, mint munkába állás elején, vagy mint új korában.

És elkezdünk görcsösen akarni, küzdeni egy kikapcsolódásért....

Félreértés ne essék, szeretek várost nézni, szeretek relaxálni, nyaralni, de a lelkemet kikapcsoló élményeim egy öleléshez, egy mosolyhoz, egy jó kávéhoz, egy napsütötte délutánhoz, egy finom sütihez, egy vízparti sétához, egy pár nap szabadnaphoz kötődnek. A relaxáció sokak számára nehéz, a nyaralás több ember számára csak vágy, de egy napsütéses délutáni, egy órás séta, padon ücsörgés hetente elérhető lehet. 

Mikor engedtedd meg amagadnak, hogy elmenj pár nap szabadságra, mindenféle indok nélkül? Mikor engedted meg magadnak, hogy beülj egy kávézóba egy finom fekete mellé? Mikor sétáltál egy szép tavaszi vagy nyári délutánon a településen nézve, ahogy a napsugár megcsillan a fák koronáján, az ablakok üvegein? Mikor néztél fel a szomszéd épületre kisgyermeki kíváncsisággal? Mikor kirándultál a környékedeteken, fedeztél fel új ösvényeket?

A legtöbb ember ülő munkát folytat, nyolc órán keresztül nem mozog a teste, görnyed a gép előtt, közben a munka miatti stressz csak nőttön-nő, és belül feszít, felfúj, mintha kis feszültség atomok cikáznának odabent, de a bőr nem engedi ki, falba ütköznek, a fáradt gőz bent fortyog tovább. Hazafelé a buszon, vagy dugóban pedig tovább forrong a harag, a düh, a kétségbeesés, és a gyerek az autóban csak beszél, de már te nem az élményeire figyelsz, hanem fejben a vacsorát és a házi feladatot készíted, majd éjfél körül behuppansz az ágyba, de a gondolatok csak fortyognak, és azok nem akarnak kikapcsolni, nem értik, hogy aludni kell.....

Hiszem és tapasztalom, hogy heti egy séta, egy aprócska "én-idő" ajándék meghozza a változást. Ha szükséges nyugodta megengedhetünk magunknak pár nap szabadságot, minden indok nélkül, hiszen saját magunk mentális egézsége elég jó indok kell, hogy legyen. Nem fogja eltörölni a nehézségeket, nem fogja megváltoztatni a megváltoztathatatlant, de ha abban az egy órában, pár napban a társad érintésére, a könyvedre, a kávédra, a napfényre, vagy lépteid kopogására tudsz koncentrálni, az kiragadhat a hétköznapokból, és újult erővel tudsz ismét megküzdeni a feladatokkal.

Nos, a kikapcsolódáshoz nem mindig kell drága utazás, wellness fitness, elég az én-idő, lelkiismeret-furdalás nélkül.

Itt a tavasz, jöhetnek a napfényes séták az irodai munka után!